Parkok és kertek: Keukenhof

Keukenhof

Hollandia

2024. április 2.

2024 tavaszán jártam Hollandiában, akkor látogattam el Keukenhofba, a világ legnagyobb virágoskertjébe.

Keukenhof (magyarul konyhakert) Lisse városa mellett található, Amszterdamtól délnyugatra. A parkot egy 15. századi vadászterületen alakították ki. Az itt álló kastély konyhája számára itt termesztették a különböző zöldségeket és fűszereket. A kert többször is gazdát cserélt. A 19. században Van Pallandt báró Jan David Zocher kertépítészt és fiát Louis Paul Zochert bízták meg a a kastély körüli kertek rendezésével. A Keukenhof kerteket 1949-ben hívta életre a város akkori polgármester, azzal a céllal, hogy a hollandiai és európai virágtermelők bemutathassák termékeiket illetve a holland export megsegítése céljából. A 32 hektáros parkban minden évben kb. 7 millió virághagymát ültetnek el, (1600 fajta növényt, ebből 800 különböző tulipánfajtát). A park minden évben március utolsó hetétől, május közepéig látogatható. A leglátványosabb a tulipánok virágzása idején, április közepén.

Pontosan reggel 9-kor szálltam le Keukenhofban, még gyorsan tisztáztam a parkolóban a sofőrökkel, hogy tényleg én döntöm-e el, melyik busszal megyek vissza Amszterdamba (igen, tényleg), bemutattam a jegyet, amit online vettem, és már bent is voltam Európa legnagyobb virágoskertjében.

A park nagyon klassz volt, óriási szerencsém volt az idővel, eleinte felhős, de később többnyire napos időben bóklásztam a virágok között, csak az utolsó félórában kezdett cseperegni az eső. A park egyébként nagyon okosan van megtervezve, bár még valóban korán volt (április eleje), de úgy alakították ki a virágágyakat, hogy mindig nyíljon éppen valami. Rengeteg nárciszt, jácintot és persze milliónyi tulipánt láttam. Nagyon tetszett, hogy nem szabályos ágyásokban, hanem fák között, patakok, tavak partján nyíltak a tulipánok, így sokkal természetesebb volt a látvány. Nagyon sokan voltak (pedig direkt vigyáztam, hogy ne hétvégén menjek), de az óriási területen eloszlott a tömeg.

Kb. 3 órát sétáltam a parkban, először megnéztem a fallal körülvett történelmi kertet, amelyben a tulipán holland történetének elmúlt 400 évét mutatták be. Itt áll Carolus Clusius szobra, aki a 16. század legnagyobb botanikusa volt, sokat utazott Európában, Magyarországon is járt, úttörő szerepe volt hazánk növényeinek felkutatásában és megismertetésében. Élete utolsó évtizedeiben a leideni egyetemen tanított, megalapította az egyetem botanikus kertjét, de az a legfontosabb, hogy ő honosította meg Hollandiában a tulipánt, amit Törökországban ismert meg. A fák között gyönyörű sétányok, kis csatornák, patakok, felvonóhidak, tavak és szökőkutak, sőt a kert északi végében egy szélmalom is áll, amely 1892-ben Groningen-ben épült, és 1957-ben szállították át Keukenhofba. A malom mögött lehetett beszállni azokba a csónakokba, amelyekkel a parkon kívüli tulipánmezőket lehet közelebbről megnézni. Mivel ki volt írva, hogy az idei tavasz a szokásosnál hidegebb és csapadékosabb volt, ezért a földeken a tulipánok jó része még nem virágzik, inkább kihagytam a hajókázást. A malom emeletéről egyébként láttam is, (amit már idefelé a buszon is felfedeztem), hogy a virágföldek nagy része teljesen zöld, ahelyett, hogy a szivárvány minden színében pompázna. Szerencsére ez nem volt igaz a parkra, ahová gyönyörű volt a kilátás a malom emeletéről. Bementem az üvegházba is, ahol viszont már a kései, nagyobb és különlegesebb tulipánfajták is teljes pompájukban virágoztak.

Rengeteg fényképet és videót csináltam (az egyik csoportomnak megígértem, hogy küldök nekik üzenetet a parkból, így még németül is felvettem néhány videót), jártam egy szélmalomban, vettem tulipános poncsót és kártyát. Dél után pár perccel búcsút vettem a kedvenc virágomtól, felszálltam a buszra, és visszaindultam Amszterdamba.